trehány

A magyar módszer.

Hat éve felvettem egy hitelt autóvásárlásra a CIB egyik lízingcégétől. Deviza alapú volt, és ahogy kell, kezdtek emelkedni a törlesztők, én pedig végtörlesztésen gondolkoztam. Emiatt alaposan átolvastam a szerződésemet + ászf + a többi 20 kapcsolódó dokumentumot. (Sajnos ezt előtte nem tettem meg, de legalább tanultam belőle.)
Sok érdekeset találtam bennük.
A vége az lett, hogy végtörlesztettem, és eközben több dolog miatt is panaszt tettem náluk. Természetesen semmit nem tartottak jogosnak az általam felvetettekből. Válaszoltak, válaszoltam, de két vagy három levélváltás után aztán annyiban hagytam a dolgot. Az általam számított káromat tanulópénzként könyveltem el, de azért az utolsó levelemet a PSZÁF-hez is elküldtem.
Ők is lepattintottak.

Több dolgot is problémásnak találtam akkor, például a devizaárfolyamokkal való játszadozást, ami aztán országos témává is vált a nagy banki elszámoltatásban.
A másik ilyen a kamatszámítás módja volt. Valami számomra egész furcsa képlettel számolta a bank az esedékes kamatot. Nem éreztem korrektnek.
Eldöntöttem, hogy a CIB-hez soha többé, és a dolgot egyébként el is felejtettem, mígnem a napokban a kiszamolo.hu egyik cikkében volt egy félmondatos utalás arra, hogy milyen különböző módszereket alkalmazhatunk kamatszámításra, és ez felkeltette a figyelmemet. (csak így zárójelben: olvassátok a kiszamolo.hu-t, mert jó és hasznos)

Utánajártam hát ennek a kamatszámításnak egy kicsit.

A bankok a kamatszámítás elméletileg helyes képlete helyett szeretnek egy kicsit módosított képletet alkalmazni.
Ahogy azt már az előző posztban írtam, az elméleti mellett háromféle kamatszámítási módszert szeret a szakirodalom megkülönböztetni: az angolt, a németet és a franciát. Ha részletesebben kíváncsi vagy rájuk, akkor kattints át.

Advertisement

Az egyes módszerekről általánosságban és leegyszerűsítve elmondható, hogy az angol és a német jó közelítéssel az elméletileg helyes kamatot adja, míg a francia éves szinten 5 nappal nagyobb kamatot számol az elméletileg helyesnél.

Kis kutatást végeztem, hogy a magyar bankok, vajon hogyan járnak el ezen a téren.
A módszerem az volt, hogy felmentem annak a 7 nagybanknak a honlapjára, ami épp eszembe jutott, előkerestem az üzletszabályzatukat, és addig görgettem benne, amíg meg nem akadt a szemem egy kamatszámítási képleten. Mindezt addig ismételtem, amíg nem találtam egy betéti kamatra és egy hitelkamatra vonatkozó képletet is.
Az itt közölt eredmény ehhez képest nevezhető csak pontosnak. Biztos vannak egyes termékek, amik ettől eltérőek, vagy lehet, hogy valamely banknál nem jó doksit néztem, de a tendenciát valószínűleg jól mutatja a következő táblázat.

Szóval a helyzet (hogy lehet a kinjába táblázatot szúrni?):

Bank_______ Betéti________ Hitel

Erste_______francia _______francia
CIB________angol________ francia
OTP________angol________francia
Budapest_____angol________francia
K&H________angol________francia
Unicredit_____angol________francia
Raiffeisen_____angol_______ francia


Szép, nem? Nem a forma, hanem a tartalom.

A mai banki gyakorlat az, hogy a hiteleknél a bankok szeretik úgy számolni a kamatot, hogy az elméletileg helyesnél évente 5 nappal több kamatot szedjenek be, de valahogy ez már nem is olyan jó módszer, ha nekik kell fizetni azt a bizonyos kamatot. Akkor már inkább máshogy számolnak.

Ez bennem több kérdést is felvetett.

Advertisement

Mennyire szabályos a francia módszer alkalmazása? Gyanítom, hogy azért az, ha használják.

És mennyire tisztességes?

Vajon mennyire etikus az, hogy akár ugyanazon ügyféllel szemben egyszer így definiál egy fogalmat, egy másik ügyletben meg pont máshogy? Az Erste legalább - az én gyűjtésem szerint - nem követi el ezt (bár ő is olyan eljárást alkalmaz, ami összességében neki kedvez), de a többi bank nem szívbajos.
Én ezt nem tartom fair magatartásnak. Személy szerint igyekszem elkerülni, hogy olyanokkal kelljen üzletelnem, akit valamiért nem tartok korrektnek. (Lásd fentebb a CIB-bel való viszonyom alakulását. Valamint ettől a kimutatástól függetlenül pont az ersténél van számlám, úgyhogy behúztam magamnak és nekik egy piros pontot.)

Persze lehet erre mondani, hogy maga a kérdésem is értelmetlen. A banknak nem feladata, hogy etikai kérdéseken moralizáljon, az ő feladata a profittermelés. Csak kényszeríteni lehet a tisztességes magatartásra.
Ez részben jogos. Én ugyan a saját ügyeim intézésekor igyekszek tisztességesen eljárni, és ezt is várom el az partneremtől. Valahogy nekem ez természetes. Igaz, nem is gazdagodtam meg rajta.
Ha pedig csalódok, akkor váltok. Mondjuk bankot. Ami pedig már a bank profitját érinti.
Tulajdonképpen ez a piaci módszer az egyik, ahogyan kényszeríteni lehet a bankot. Ha nem vagy tisztességes és ez kiderül, akkor csökken a kereslet a termékeid iránt.

Azért valljuk be, ez a mai magyar viszonyok között nem egy túl reális forgatókönyv, ilyen fajta kényszerítő erő nem igazán szorongatja a bankokat.

Marad a szabályozás és a felügyelet.

És itt sorjáznak elő belőlem az újabb kérdések.

Akkor, amikor évek óta folyamatosan szorongatja az állam a hazai bankszektort, leginkább a tisztességre hivatkozva, akkor hogyan maradhatott fenn a fenti táblázatban vázolt állapot?
Elképzelhető, hogy a fenti banki gyakorlat nem tűnt fel egyetlen döntéshozónak vagy a PSZÁF-nek (MNB-nek) sem?
Szerintem nem.
És korrektnek, tisztességesnek tartják?
Remélem, nem.
Akkor mi az oka, hogy ezzel kapcsolatban nincs szigorúbb szabályozás? Vagy ha van, miért nem tartatják be?

És erre már csak konteók jutnak az eszembe.

Például az, hogy ez egy alku része.
A kormány jól felfogott önös érdekéből elkezdte szorongatni a bankokat. Szektorális különadók, hitelek visszamenőleges szabályozása, végtörlesztés, stb. Mindeközben néhányszor leült tárgyalni is a bankokkal.
Nem tudom, mennyire voltak ezek érdemi tárgyalások, de el tudok képzelni egy olyan forgatókönyvet, ahol a kormány belengetett egy hosszú listát, rajta a később ténylegesen bevezett intézkedésekkel (csak pl az adókulcsoknál a jelenlegi duplájával, hogy legyen miből engedni), és ezen a listán lehetett akár az előzőeken túl a kamatszámítás módjának szabályozása is és még biztos jó néhány hasonló tétel, amit aztán nagy kegyesen elengedett az alku kedvéért.
Az általam vázolt kamatszámítási problémát az átlagember észre sem veszi, vagy meg sem érti, nem hőbörög. De ha szabályozzák, attól az államnak nem lesz több bevétele. Szóval könnyen ejthető a téma.

Szerintem kb. így nem lett nekünk olcsóbb (tisztességesebb) hitelünk.


A témában az alábbi kérdéseket ma elküldtem az MNB-nek, mint felügyeleti szervnek. Ha lesz válasz, megírom.


Tisztelt MNB! Tisztelt Felügyelet!

A bankok kamatszámítási módszereit vizsgáló elemzés megírásához kapcsolódóan az alábbi kérdésekben kérem a segítségüket:

1. A betéti és hitelkamatok számításánál használt képletre vonatkozóan van-e valamilyen jogszabályi előírás, amelyet a hatóság a felügyeleti feladatkörében figyelembe vesz és alkalmaz?
2. Van-e bármilyen felügyeleti szabályozás, állásfoglalás, iránymutatás a fenti kamatszámítási képletre vonatkozóan?
3. Volt-e rá példa, hogy akár ágazati szinten, akár egy-egy szereplő esetében vizsgálta a felügyelet az alkalmazott kamatszámítási képlet helyességét, tisztességes voltát? Ha igen, milyen eredményre jutott a vizsgálat?
4. Volt-e rá példa, hogy akár ágazati szinten, akár egy-egy szereplő esetében vizsgálta a felügyelet, hogy azonos képletet alkalmaznak-e a bankok a betéti illetve a hitelkamatok számításánál? Ha igen, milyen eredményre jutott a vizsgálat?

Válaszukat előre is köszönöm.

Üdvözlettel,

ottobacsi
címem
telefonszámom

Share This Story

Get our newsletter